Szennyes-lista a másik oldala

1) Kimozdulunk az elszigeteltségből, és nem félünk irreálisan más emberektől, még a tekintélyszemélyektől sem.

2) Nem függünk másoktól, hogy megmondják nekünk, kik vagyunk.

3) Nem ijedünk meg automatikusan a dühös emberektől, és már nem tekintjük fenyegetésnek a személyes kritikát.

4) Nincs kényszeres igényünk arra, hogy újrateremtsük az elhagyatottságot.

5) Már nem az áldozat nézőpntjából éljük az életünket, és ez a tulajdonság nem vonz minket fontos kapcsolatainkban.

6) Nem használjuk az engedélyezést arra, hogy elkerüljük saját hiányosságaink vizsgálatát.

7) Nem érzünk bűntudatot, amikor kiállunk magunkért.

8) Kerüljük az érzelmi mámort, és működőképes kapcsolatokat választunk az állandó zaklatottság helyett.

9) Képesek vagyunk megkülönböztetni a szeretetet a szánalomtól, és nem gondoljuk, hogy a "sajnálatot" keltő emberek "megmentése" a szeretet cselekedete.

10) Kijövünk a traumatikus gyermekkorunk tagadásából, és visszanyerjük azt a képességet, hogy érezzük és kifejezzük érzelmeinket.

11) Abbahagyjuk önmagunk megítélését és elítélését, és felfedezzük az önértékelést.

12) Növekedünk a függetlenségben, és már nem rettegünk az elhagyatottságtól. Kölcsönösen függő kapcsolataink vannak egészséges emberekkel, nem függő kapcsolataink olyan emberekkel, akik érzelmileg elérhetetlenek.

13) Az alkoholizmus és paraalkoholizmus belénk ivódott jellemzőit azonosítjuk, elismerjük és eltávolítjuk.

14) Cselekvők vagyunk, nem reagálók.