Szerszámkészlet

A „Szerszámkészlet” abban segít az újonnan érkezőnek, hogy szemügyre vehesse az eszközöket, melyeket programunk kínál a felfedezéshez és felépüléshez. Mindegyikünk eldöntheti, melyik eszközt fogja használni, és hogy melyik hogyan alkalmazható felépülése pályáján.

Az ACA a felismerésre/felépülés 12 lépéses programja, melyben három célunk van:

1) oltalmazni és támogatni újonnan érkezőket a tagadással való szembesülésükkor;

2) vigasztalni azokat, akik gyászolják a biztonság, a bizalom, és a szeretet korai elvesztését;

3) megtanítani, hogyan váljunk gyöngéden, humorral, szeretettel és megbecsüléssel önmagunk szülőjévé.

Nem mindenki használ majd azonos eszközöket; és nem mindenki vállalkozik majd ugyanarra a munkára. Mindannyian a saját céljainkat keressük, a saját álmainkat álmodjuk, és a saját helyünket találjuk meg a dolgok rendszerében. Felépülési programunkhoz számos aspektusból lehet közelíteni. Minden egyénnek egészen speciális tehetsége van; mindenki mesterember lehet, és kiválaszthatja azokat az eszközöket, amelyek munkájában segítik.

Alább található néhány eszköz, amely rendelkezésre áll; bár messze nem teljes ez a lista. Válaszd ki azokat, amelyek számodra működnek; fejleszd ki saját, egyedi eszközeidet annak tudatában, hogy van választásod.

Fejleszd ki azokat az eszközöket, melyek segítségedre lesznek a múlttól való szabadulás folyamatában, a kiteljesedésben, és abban, hogy élvezd a mai életedet. Fejlődésed során keress újabb eszközöket, és oszd meg azokat a többiekkel.

1. A Tizenkét Lépés, Tizenkét Hagyomány, Probléma és Megoldás

A Tizenkét Lépés és Tizenkét Hagyomány gazdag öröksége programunknak. Számos könyv taglalja ezeknek a lépéseknek és hagyományoknak a valódi természetét. A Lépések megértése egy folyamatot feltételez, és a siker útjára vezethet téged.

A lépéseken dolgozva egyre inkább megértjük, hogyan alkalmazhatók ezek saját, mindennapi életünkben. A lépéseken való munkálkodás a hagyományokra támaszkodva olvasást, írást és megosztást igényel, és a Lépések és Hagyományok átélt megértését ebben segítenek az eszközök, lehetővé téve számunkra a “problémával” vagy a “szennyes-listával” való azonosulást, illetve a “megoldás” megértését.

2. A gyűlések

A gyűléseken biztonságosan megoszthatjuk félelmeinket, tapasztalatainkat, erőnket és reményünket. Megosztjuk egymással, hogy milyen hasonlatosságot fedezünk fel jellemvonásaink és a „Problémában” leírtak között, és rájövünk, hogy nem vagyunk egyedül Vannak hozzánk hasonlóak és van remény. Van gyógyulás. Fény van az alagút végén, félelmeinken úrrá lehetünk.

3. Írás és Olvasás

Műveljük magunkat, hogy haladjuk az önfeltárás és felépülés programjában. Ezt úgy tesszük, hogy tanulmányozzuk a Problémát, a Megoldást, a Lépéseket és a Tradíciókat, és olyan irodalmat olvasunk, ami kapcsolódik a programhoz.

Azért írunk, hogy még jobban megértsük programunkat. Írásban rögzítjük fejlődésünket és fogalmazzuk meg kérdéseinket. Ez a folyamat bizonyos fokú fegyelmet és elkötelezettséget igényel.

Ez az önmagunk iránti elkötelezettség vezet a szabadsághoz, megértéshez és együttérzéshez , amire szükségünk van ahhoz, hogy gondoskodni tudjunk a „belső gyermekünkről”.

4. A telefon

A gyűléseken figyelünk, megosztjuk problémáinkat, és gyakran találkozunk olyan emberekkel, akikhez különösen közel érzzük magunkat. Ha telefonálunk gyűlések között, és folytatjuk problémáink megosztását, tovább segítjük a felfedezés/gyógyulás folyamatát. Fejlődésünket elősegíti, hogy mások támogatnak, s mi is támogatást nyújtunk másoknak.

Másokkal gyakran megértőbbek, és őszintébbek vagyunk, mint önmagunkkal. Mialatt megosztjuk egymással érzéseinket, megtanuljuk, hogy a mások felé gyakorolt tiszteletet és kedvességet hogyan gyakoroljuk önmagunk irányában is. Egymás tükörképei vagyunk, és utat biztosítunk ahhoz, hogy kitörjünk gyermekkorunk elszigetelődéséből. Érzéseink megosztása révén megtanuljuk egészséges módon megszabni határainkat.

5. Szponzorolás

A szponzorolás az ACÁ-ban különbözhet más programokétól. A szponzorolás a gyermekként megélt elszigetelődésünk elkerülésének egy módja. Ahhoz keresünk valakit, hogy segítsen az utunkon, hogy nyújtson más perspektívát, alternatív választásokkal. Körültekintően választunk szponzort, és szabad változtatunk, ha kényelmetlenséget észlelünk, Szponzorként vagy szponzoráltként a Lépéseken és a Hagyományokon alapuló kapcsolatokat alakítunk ki. Gyakran olyan dolgokat tudunk megosztani a szponzorunkkal, amilyekről túl ijesztő a gyűlésen beszélni.

A szponzorok nem tökéletes lények – mindannyian azért vagyunk ebben a programban, hogy túltegyük magunkat gyermekkorunk hatásain. De a gyűlésen, vagy a barátok közötti megosztáshoz képest egy kicsit jobban megerőltetjük magunkat, egy kicsit többet kockáztatunk. Olyan ACÁsokkal gyakoroljuk mindezt, akik olyan szintre jutottak a felépülésben, amelyet mi is szeretnénk elérni.

Később, ahogy a programban haladunk, az ilyen szintű megosztást kiterjesztjük a többiekre is. Itt történik meg, hogy túlnyúlva önmagunkon, baráti kört alakítunk ki.

Megtanulunk korlátozott vagy alkalmi barátságokat kötni, és támogató hálózatot építünk fel különböző típusú, mélységű és intenzitású kapcsolatokból.

6. Szolgálat

Hálánk jeléül szeretnénk visszaadni a programnak valamit abból, amit mi kaptunk. Ha nem sokkal a programba érkezésünk után önkéntes szolgálatot vállalunk, ez segíti felépülésünket azzal, hogy további ösztönzést ad a gyűlések látogatására. Azonosulunk a programmal, és jobban megértjük az egészséges családstruktúrát azáltal, hogy elismerik és támogatják az általunk végzett szolgálatot. A szolgálat erősíti önértékelésünket.

Több lehetőség van a szolgálatra: a gyűlés, a csoportközi, a regionális és a világszolgálat. A szolgálatban való részvétel megerősít, és mindannyiunk számára lehetővé teszi a 12. lépés gyakorlását azáltal, hogy elérhetővé tesszük a programot az újonnan érkezők számára.

Önkéntes erőfeszítéseinkkel folyamatosan fejlesztjük az ACA szolgálati szervezetének hatékonyságát és állandóságát. Szolgálatunk biztosítja a gyűlések folyamatosságát, ahol mindannyiunknak lehetősége van a fejlődésre és az üzenet továbbadására.

7. Határaink

Túl gyakran elsiklunk annak a lehetősége felett, hogy határainkat úgy szemléljük, mint a gyógyulás lehetséges eszközét. Kapcsolataink úgy magunkkal mint másokkal fontos tényezője gyógyulásunknak. Vannak akiknek határaik túlerősek. Másoknak nem létezőek. És vannak akiknek erőtlenek.

Határaink megszabásához az első lépés, hogy szeressük és tiszteljük önmagunkat. Az ilyen távlati látásmóddal egészséges üzeneteket fogunk tudni másokkal közölni. Ezzel megvédjük saját magunkat és elkerüljük azt, hogy negatív vagy félreérthető üzenetet adnánk másoknak.

8. Ölelés

Gyermekkorunkban nem sajátítottuk el annak a képességét, hogy adjunk, kérjünk vagy kapjunk egy ölelést. Van úgy, hogy csak egy meleg baráti megerősítésként kell az ölelés.

Az ölelés gyakori módja programunkban a köszöntésnek és búcsúzásnak. Megtanuljuk, hogy megkérjünk másokat mikor úgy érezzük, hogy akarunk vagy szükségünk van egy ölelésre. Tiszteletben tartjuk mások érzéseit, kérdőre vonás nélkül, ha ők nem akarnak megölelni vagy nem akarják, hogy őket megöleljék. Tiszteletben tartjuk saját érzéseinket azzal kapcsolatban, hogy visszautasíthatjuk az ölelést ha bármilyen oknál fogva is kényelmetlenül érezzük magunkat.

Az ölelés adása és elfogadása nagy mértékben megváltoztatja véleményünket önmagunkról, másokról és a világról ahol élünk. Mérföldkőhöz érkeztünk gyógyulásunk útján azáltal, hogy kérjük azt amire szükségünk van. Kezdő lépés ama célunk felé, hogy megtapasztaljuk mi a valódi intimitás.

Frissítve: 2004.11.01.

Forrás: The Toolbag – Newcomer (ACA CAL)